FILMKLUB 4.
A KRÚDY GYULA ART MOZI FILMKLUBJA
A művészet templomai: Impresszionista ritkaságok
/olasz ismeretterjesztő film, 80’/
Vetítés helye: Krúdy Gyula Art mozi (Nyíregyháza, Országzászló tér 08.)
Vetítés időpontja: 2021. június 21. (hétfő) 17.00 óra
A belépőjegy ára: 500 FT

Film és a képzőművészet

1. Véleménye szerint a film és a képzőművészet (mint kép-művészetek) milyen hatással lehetnek egymásra?

2. Lehet-e tudathasadás nélkül művelni mindkét művészeti ágat? Mennyiben igényelnek különböző gondolkodásmódot?

3. Az Ön munkásságában mit jelent a film és a képzőművészet kapcsolata?

4. Vajon az avantgárd (illetve kísérleti) film miért nem vált olyan széles körűvé, mint a képzőművészeti avantgárd?

5. Ismert nézet, hogy a mozgóképes vizualitás elszegényíti látásunkat. Mi erről a véleménye, és milyen hatással lehet ez a képzőművészeti vizualitásra?



Auguste Renoir: Evezősök reggelije, 1881.

Victor Vasarely festő (Franciaország): 1. A „képzőművészet” olyan kifejezés, amely magába zár több ágat: építészet, szobrászat, festészet, dekoráció, plasztika, műnyomások és természetesen a film. 2. Az együttműködés ezek között általános, de minden „specialista” gondolat- és érzésvilágában másképp reagál kollégájának művére és annak külső és belső formájára. 3. A „film” egy csodálatos technika, amely kifejleszti és felsőbb dimenzióba juttatja a plasztikai műveket. 4. Felszerelés, gépesítés és technikai tudás leredukálja a filmkészítés lehetőségeit, míg a többi „művészetek” – a gyermektől az idős emberig, a
szegénytől a gazdagig, mindenki számára lehetségesek. 5. A látás elszegényítése – a filmek révén nem egy általános tünet, csak fizikai hatású. Semmi magyarázható befolyása nincs a többi képzőművészeti műfajra.



Claude Monet: Szénaboglyák, 1890.

Robert Bresson filmrendező (Franciaország): 1. Azt hiszem, hogy a festészet nem gyakorolhat hatást a filmre, mert a film mindenáron „lefényképezett színház” akar maradni. A mozgókép a századelőn néhány festőre még komoly hatással lehetett és lehet talán még ma is, de mivel már nincs kapcsolatom a kortárs festészettel, nem tudnék neveket említeni. 2. Ami engem illet, abbahagytam a festést, amikor filmeket kezdtem készíteni, de azóta sem tudok ellenállni annak, hogy minden mozdulatnál a szememmel fessek. A film maga is festészet és zene. Ezért nem használok szimfonikus (vagy másmilyen) zenét a kilencedik filmem óta, amikor rájöttem, hogy a film – zene. 3. Sokat köszönhetek a festészetnek, többek között azt, hogy a filmre irányította figyelmemet. Szerintem a filmiskoláknak az volna a legfontosabb feladatuk (illetve ma is az), hogy szemet és fület adjanak a növendékeknek,
hogy megtanítsák őket látni és hallani (rajzolni, festeni és akármilyen vázlatos zenei ismeretekre). 4. Nehéz avantgárdról beszélni, amikor csak „lefilmezett színház” van. 5. A film a mai formájában bizonyára ezt teszi, és ebben nincs egyedül. Még attól az örömtől is megfoszt, hogy saját szemünkkel nézhessünk. Bevallom Önöknek, hogy már húsz éve nem láttam filmet.

Paul Signac: Sainte-Anne, 1903.

Fábri Zoltán filmrendező, festő: Milyen hatással…? Véleményem szerint a film és a képzőművészet alig hihetően lehet egymásra hatással, vagy ha igen, egészséges hatásról kockázatos volna komolyan beszélni, lévén, hogy az egyiknek a törvénye a megállított pillanat (ha egyáltalán ábrázol), a másiké a szüntelen mozgás. Lehet-e tudathasadás nélkül…? […]

Forrás: Filmvilág, 1987/9.