FILMKLUB 

A FELESÉGEM TÖRTÉNETE

/magyar-német-olasz filmdráma, 169’/

Vetítés helye: Krúdy Gyula Art mozi (Nyíregyháza, Országzászló tér 08.)

Vetítés időpontja: 2021. szeptember 27. (hétfő) 17.00 óra

Program: 17.00: filmvetítés; 19.50: előadás és beszélgetés

A belépőjegy ára: 500 FT


           

A feleségem története, Szelíd interface, Simon mágus Enyedi Ildikó filmrendezővel tervekről, készülő és elkészült filmekről, elhanyagolt szerzőkről, a science fiction-ben szunnyadó lehetőségekről, a történetszövés játékairól, a termékeny félreértésekről és, néhány mondat erejéig, demiurgoszokról és angyalokról beszélgettünk.

Magyar filmes honlapokon navigálva találtunk a hírre, hogy Enyedi Ildikó egy új filmtervéhez kapott támogatást

Füst Milán A feleségem története című regényéből már Az én XX. századom után szerettem volna filmet készíteni, de az illetékes kuratóriumtól akkor nem sikerült megszerezni a megfilmesítéshez szükséges jogokat. Most, tíz év után rendeződött a helyzet, megkaptam ezt a jogot, készen van egy forgatókönyv és keressük a partnereket. Ez nem szerzői film lesz, tehát minden erőmmel arra törekszem, hogy Füst Milánból, nem csak ebből a regényéből, hanem az egész szemléletéből minél többet átmentsek a filmre. Őt nem olvassák sokan, valahogy mindig mindenféle divatból kiszorul, de számomra ő az egyik legfontosabb magyar szerző, és az egyik legeredetibb magyar gondolkodó, sokkal több mint egy virtuóz nyelvezetű szépíró. Ez egy nagyon drága film lesz, és elég lassan készül, de addig is megpróbálkozom egy kevésbé költséges, és talán hamarabb elkészülő science fiction-vígjátékkal, a címe Szelíd interface lesz. A terv kész, hamarosan megleszek a forgatókönyvvel is.

Általában szereti maga írni filmjei történeteit.

Igen, eddig csak egyszer készítettem adaptációt, a televíziónak, Téli hadjárat címmel. Akkor is Füst Milán volt a forrás, a Hábi Szádi küzdelmeinek könyve és az Ez mind én voltam egykor című írásaiból emeltem ki hét mondatot, amelyek köré hét kis mesét építettem, hűen ahhoz, hogy az ő szerzői alapgondolata minél inkább felragyogjon. A Hábi Szádi különben olyan szerkezetű, mint egy filozófiai Ezeregyéjszaka, melyben képzeletbeli szereplők képzeletbeli helyszíneken, vagy nagyon is konkrét, a valóság érzéki szövetében mélyen benne élő szereplők konkrét helyszíneken beszélnek meglehetősen abszurd kérdésekről. De egyébként valóban én szoktam írni a dolgaimat.

A történetei gyakran „máshol, máskor", egy másik térben, másik időben játszódnak, vagy többször is el- és kimozdulnak az eleve adott helyszínekről, időrendből. Színészei is gyakran új arcok, nem közismert, magyar színészek. Mi az oka ennek a „távolságfelvételnek"?

Erre érdekes példa A feleségem története, de Füst Milánnak tulajdonképpen minden munkája, melyekben neki ahhoz, hogy nagyon őszintén és pontosan tudjon fogalmazni, tennie kell egy kört – hogy egy bizonyos távolságot nyerjen a saját életanyagától. Ilyen szempontból nagyon meg tudom érteni őt, mert én is valami hasonlót csinálok. Fel kell vennem egy távolságot, más közegbe kell helyeznem azt, amiről beszélni akarok, mert így tudok igazán direkt és pontos lenni. Élvezem és csodálom az önéletrajzi ihletésű filmeket, mint amilyenek Szabó István első filmjei, de ez egy teljességgel járhatatlan út lenne számomra.

Soha nem gondolt még arra, hogy olyan filmet írjon, forgasson, amelynek nincsen története?

Hát most éppen azon kínlódok, hogy a Szelíd interface-nek minél kompaktabb története, a fordulatok ellenére is könnyen követhető cselekménye legyen, és a szerkezetét minél jobban átláthassa a néző. De szívesen csinálnék olyan filmet is, amiben nincs történet, csak egy jó partnert, egy írótársat kellene találnom hozzá, aki „dramaturgiailag" ki tudna segíteni.

Ilyen értelemben a Simon mágus egy történetében nagyon erős, feszes, követhető film volt.

Igen, ott kifejezetten ez volt a cél. A történetvezetése éppen a téma miatt lett nagyon szigorú, mert az annyira kívánta volna az eklektikát, hiszen olyan parapszichológiai zsibvásár folyik ma a világban mindenütt, hogy ez egy könnyen lecsapható labda lett volna. Szerettem volna egy olyan mágust mutatni, aki semmiféle mágikus dolgot nem csinál, és kizárólag a személyisége ereje miatt hisszük el azt, hogy ő több, mint a sarki házmester. Ehhez viszont mindent erre az egy figurára kellett építeni, nem volt szabad cikázni, róla kellett szóljon minden lépés. De ez ebben az esetben azért jelentett különös nehézségeket, mert Simon alapjában véve egy antihős.

A Simon mágus utolsó jelenetét sokan többértelmű, nyitott befejezésként értelmezik. Ön, saját bevallása szerint egyértelműnek szánta: Simon érkezését le kéne tudnunk olvasni a rá várakozó lány arcáról. Hogyan viszonyul egy rendező ahhoz, ha félreértelmezik a szándékait, filmje egyes jeleneteit, megoldásait?

Nekem úgy tűnik, hogy az utóbbi tizenöt évben nagyon sokat durvult a filmnyelv. Ma ott tartunk, hogy valamit nem háromszor, hanem tizenháromszor húznak alá, és így minden csak egy adott kontextusban értelmezhető, abban amiben készült, így sokkal kevesebbet lehet megengedni a történetszövésben és az utalások szintjén is. Ez nem azt jelenti, hogy az emberek hülyültek el, hanem most éppen az a konszenzus, hogy mindent nagyon ki kell mondani. Ha véletlenül nincs nagyon kimondva, akkor biztosan az a szerző szándéka, hogy lebegtesse. Pedig a néző egy fantasztikusan finom műszer, szinte mindent képes desifrírozni, és néha egészen érdekes olvasatokat fedez fel. Volt a párizsi Magyar Intézetben egy Simon mágus-vetítés, amelyre eljöttek '56-os, és későbbi magyar disszidensek is, akik annak idején még vonattal mentek ki, nem repülővel. Mesélték, milyen érzés volt a Gare de l'Est-re megérkezni, ahol tulajdonképpen valósággá válik az elszakítottság és a magány, ahonnan már nem lehet visszafordulni, még ha meg is gondolja magát az ember. Ettől aztán valamiféle misztikus jelentőséggel bírt a pályaudvar, általában valamiért ott maradtak az emberek egy ideig, a környékbeli utcákon sétáltak, azokban a közeli kis szállókban kerestek szobát. Dehát én nem vagyok egy disszidens, és erről a mitológiáról sem tudtam. Ők pedig arról lelkendeztek, hogy ez micsoda ráérzés, milyen telitalálat volt, és olyan dolgokról beszéltek nekem, amelyek egyáltalán nem voltak benne a filmben.



Forrás: https://www.filmtett.ro/cikk/1464/beszelgetes-enyedi-ildiko-filmrendezovel/





Támogatóink: