FILMKLUB

MŰVÉSZET TEMPLOMAI: FIRENZE ÉS AZ UFFIZI KÉPTÁR


/olasz ismeretterjesztő film, 95’/


Vetítés helye: Krúdy Gyula Art mozi (Nyíregyháza, Országzászló tér 08.)

Vetítés időpontja: 2021. augusztus 02. (hétfő) 17.00 óra

Program: 17.00: filmvetítés; 18.35: előadás és beszélgetés


A belépőjegy ára: 500 FT



Jorge Ángel Livraga: Botticelli Tavaszának ezoterikus értelmezése /részlet/

A világ egyik leghíresebb képének ezoterikus értelmezése nem a képzelet szüleménye, hanem annak köszönhető, hogy sikerült ismét rátalálni az alábbi értelmezési kulcsra, amelyet Sandro Botticelli is használt. Botticelli 1445-ben, Firenzében, abba a rendkívüli korba született, amikor a reneszánsz égisze alatt Firenze és Velence kulturális vonzáskörzetében újra megjelent a platóni Akadémia tudása, amelynek hatása Rómáig is elért. Platón teljes életműve (mármint az, ami megmaradt belőle) Cosimo Medici mecénási támogatásának köszönhetően és Marsilio Ficino közreműködésével újra ismertté vált. Ezenkívül a templomos lovagrend, a katharok, az albigensek tevékenysége, Püthagorasz tanításának újrafelfedezése, valamint Homérosz és Vergilius műveinek újbóli tanulmányozása révén olyan világ kezdett kibontakozni, ahol a szellemiség egyre erősödött, a gondolkodás új utakra lelt, és virágzásnak indult az ezotéria.





A Tavasz című olaj- és temperafestmény Firenzében, az Uffizi galériában található, és Botticelli egy másik képével, a Vénusz születésével alkot párt, amit a szakértők a reneszánsz újplatonizmus csúcsának neveznek a festészetben. A Vénusz születése a Tavasz folytatásának tekinthető, időben is később keletkezett. A Tavaszban az egész itáliai reneszánszot átható platonista vagy újplatonista mozgalom szintézise megjelenik. Sőt arra is következtetni lehet, hogy a kép ókori beavatási misztériumot rejt magában, amelyet újra felelevenítettek azok a platonisták, akik hozzáférhettek a régi iratokhoz és forrásokhoz, amelyeket később a reformáció és ellenreformáció boszorkányüldözésbe torkolló vallási harcai miatt kénytelenek voltak elrejteni.



Primavera: detail of flowers tempera on panel (#354270)


A festményen egyértelműen látszik, hogy nagyon pontosan követ egy ókori leírást, amelyet Ovidius ókori költő egyik költeményében, a Fastiban is olvashatunk. Khlórisz nimfát üldözőbe veszi a hideg Zephürosz szél. A nimfa elmenekül, virágokat teremtő női alakká változik át, és a Flora vagy a Vénusz-Harmónia nevet kapja. Ovidius Erószról és a három Gráciáról is szól, akik segítenek az ember útján, hogy visszatérhessen az eredeti szellemi állapothoz. A folyamat felett pedig Merkúr őrködik, ő vezeti tovább a lelkeket a halál után. A kép középső részének fő alakja az Anya-Vénusz, avagy a szerelem istennője. A jobb szélen láthatjuk Zephürosz kékes színű alakját, aki Khlórisz nimfát igyekszik elragadni, és amikor ez megtörténik, a nimfából virágok kezdenek hullani: ez a szerelem ereje, amely arra készteti a nimfát, hogy „virágot hozzon”, és így az új erő hatására Florává, Szépséggé lényegül át. Zephürosz itt a karma megfelelője, aki a lelket a megnyilvánulás virágos ligete felé tereli. Khlórisz, akinek a neve „fehéret” jelent, a tiszta lélek szimbóluma, ugyanakkor a téli hidegé is. A magot is a téli földbe vetik el, mint ahogyan angyali tisztaságából a lélek is alászáll az anyagi testbe. A tavasz is maga Flora. Ugyanaz a lélek (a festményt jobbról balra követjük végig, hiszen egy esemény egymás utáni jeleneteit ábrázolja), de már Florává, tavasszá változott, aki két kézzel szórja virágáldását. Ő az az emberi lélek, aki kezd ráébredni a szellemi világ létezésére.




A Tisztaságot az égből, a középpontból a vak Erósz veszi célba lángoló nyilával. Erósz azért van ott, mert – mint Hésziodosz mondja – ő a legősibb isten. Ő az a hatalmas erő, amelytől minden mozgásba lendült. A Tisztaság, amely ennek a szerelemnek a hatására lángra lobban, hátat fordít a világnak (a festményt szemlélőnek), és Hermész-Merkúr isten, a bölcsesség mestere, a titkok tudója felé néz. [...]